Az idén majdnem öt év után fordult elő, hogy mindhárom nagy hitelminősítő a befektetésre ajánlott kategóriába emelte vissza Magyarországot, vagyis megtörtént végre az, amire évek óta vártunk. A lépéseket a piac is beárazta már korábban, ennek ellenére mi úgy gondoljuk, hogy ez volt 2016 egyik legfontosabb gazdasági sztorija.
Vitathatatlanul az év egyik legnagyobb sztorija az elektromos autózás volt Magyarországon, amely valósággal berobbant a köztudatba és a hétköznapi beszélgetések tárgya lett. Ez nem volt véletlen, a járműiparban végbemenő változások folyamatosan az elektromos autózásra irányították a média, azon keresztül pedig az emberek figyelmét. Az általános érdeklődést pedig csak fokozta, hogy sorra jelentették be azokat a kormányzati intézkedéseket, támogatásokat és beruházásokat, amelyek az elektromobilitáshoz kapcsolódtak.
Nem volt unalmas év a 2015-ös a hazai pénzügyi piacon. A brókerbotrányok okozta károkat egyesek terrorcselekménynek, az ezzel járó folyamatokat mások fájó kijózanodásnak nevezték. Szenvedett és még jó ideig szenved itt mindenki: a csaló brókercégek befektetői, a cechet álló pénzügyi intézmények, a csalások feltárását végző felügyelet, de még a kormányzati szervek is, ha úgy vesszük. Azt tudjuk, mi történt, de milyen tanulságokat vonjunk le, hogy (ne adj isten) legközelebb ne milliárdok bukásán keresztül tanuljunk a helyzetből? Négy nagy tanulság, négy nagy következmény - ezzel várjuk 2016-ot a brókerbotrányok után.
Nagyjából a pénzügyi válság kitörése óta mindenki számára világos, hogy az Európai Unió alapos átalakításra szorul, ha működőképes akar maradni. Az eurózónát érintő krízisből sokan már akkor is általánosítottak, rámutatva, hogy az EU egészének óriási problémája az egységes politikai képviselet hiánya. Arra azonban bizonyára ők sem számítottak, hogy épp 2015 lesz az az év, amikor napnál is világosabban látszik: az Európai Unió súlyos válságban van.
A Volkswagen nyíltan felvállalt és komoly áldozatokat követelő világuralmi törekvései kártyavárként omlottak össze a "Das Auto" cégfilozófiával együtt a dízel-botrány súlya alatt idén. Brüsszeli és német csúcsvezetők kényszerültek magyarázkodásra, európai munkahelyek kerültek veszélybe és sérült a "Made in Germany" szlogen is. A csalássorozat beláthatatlan következményeitől pedig egyszerre rettentek meg a rivális gyártók, a beszállítók és azok az országok, köztük Magyarország is, amelyek gazdaságának teljesítménye nagyban függ az autóipartól. A balhét végül csak a németek vitték el, amivel az iparági szereplők és a döntéshozók komoly esélyt kaptak a változtatásra. Ezzel viszont élni kell, mert bár a szoftveres manipulációról kevesen tudhattak, az mindenkinek világos kell, hogy legyen, csodák egyelőre nincsenek az autógyártásban.
Hiába emelkedett nagyot idén a magyar tőzsde, a befektetők többsége mégis inkább a brókerbotrányokra, a tőzsdei botránycégek árfolyamának zuhanására, az elmaradt tőzsdei kibocsátásokra emlékszik majd. Nem csoda, hogy sokan utolsó mentsvárként az államban bíznak, és azt mondják, hogy ha az MNB nem tud eredményeket elérni a BÉT-en, akkor az tényleg érdektelenségbe fullad.
Az elmúlt év a lakáspiacon a jelentős forgalom- és árnövekedésről szólt, az árak 15 százalékkal emelkedtek 2014 első negyedéve és 2015 közepe között. Ez a jelentős élénkülés azonban elsősorban a használtlakás-piaci szegmenst jellemezte, míg az új lakások piacán kevés jó hírről lehetett beszámolni. Kereslet ugyan volt új lakásokra, de az építkezések nem nagyon akartak beindulni. December közepén azonban megérkezett a nagy bejelentés az újlakás-áfa csökkentéséről, ami jövőre teljesen felforgathatja a piacot, ismét beindítva a fejlesztéseket. Ilyen volt a lakáspiac 2015-ös éve
Kilenc hónap telt el a kezdetben a kormányt is rendkívül megosztó, hatástanulmányokkal nem alátámasztott, kereszténydemokrata képviselők által kezdeményezett vasárnapi boltbezárás bevezetése óta. A hazai szereplők helyzetbe hozásának teljesülése az intézkedés nyomán kérdéses, makrogazdasági hatásai még nem egyértelműek, azonban elutasítottsága annál inkább. Az emberek még mindig ellenzik a vasárnapi boltzárat és leszavaznák egy népszavazáson, ha lenne rá lehetőségük.
Óriási felbolydulás, hatalmas devizapiaci átrendeződések, nem várt reakciók, kétes gazdaságpolitikai célok és eredmények - ez volt az eredménye annak, hogy januárban a svájci jegybank elengedte a frank árfolyamát. Magyarország került ki talán a legszerencsésebben az eseményekből a régiónkban: a jelzáloghiteleseket a forintosítási árfolyam rögzítésének köszönhetően két hónappal a svájci döntés előtt sikerült bevédeni, és ezzel a magyar devizahitelesek rögtön a külföldi gazdasági sajtó címlapjaira kerültek. A felügyeleti vizsgálatok elmélyülése nyomán kitört, egyébként fájdalmas brókerbotrány pedig bizonyos mértékben a pénzügyi szektor tisztulását hozta.
A mögöttünk álló év egyik legfontosabb gazdaságpolitikai eseménysorozata az állam és a bankok viszonyának vargabetűkkel tarkított rendezése volt. E kapcsolat érzelmi-indulati, esetleg adózási dimenzióján túl ritkán esik szó a lényegről: arról a célról, hogy a banki finanszírozás 1. a teljes magyar gazdaság növekedését segítse, 2. benne a magyar állam pénzügyi stabilitását is erőteljesen támogassa. Ezek szükségességének felismerése és konkrét programokká formálása nemcsak a 2015-ös év pénzügypolitikáját dominálta, de garantáltan befolyásolni fogja a következő évekét is.
A menekülthelyzet idén olyannyira mindent uraló témává vált idehaza, hogy közben a kormány ennek farvizén számos kényes ügyet lezárhatott, nagyobb visszhang és politikai veszteség nélkül (több esetben is külső nyomás késztette meghátrálásra). Néhány elemző már most nagyra értékeli ezt a folyamatot, ám ezen a téren még rengeteg a tennivaló. Ebből a szempontból vízválasztó lesz a 2016-os év.
Az ország keleti piacok felé történő orientálódását már az elmúlt években is számos ügyetlenkedés jellemezte, ám az idén vált igazán egyértelművé, hogy valamit nagyon elrontottunk. A szövetségesi rendszerünk tagjai gyanakodva méregetnek minket, aminek a diplomáciai elszigetelődésen túl bizonyára a gazdasági hatásai is károsak lesznek. Eközben hasznunk szinte alig volt, a keleti exportunk eredményei finoman szólva is kétségesek. Az év gazdasági sztorija a Portfolio szerint a rosszul sikerült keleti orientáció volt.
A mögöttünk hagyott év egyik legerősebb sztorija az önkormányzati választások után újult erővel feltörő unortodoxia. Pedig igazából lehetett erre számítani, csak éppen a jelenség intenzitása és kiterjedtsége volt meglepő. Büntető jellegű adók, gazdasági csoportok minden korábbinál szemérmetlenebbül történő helyzetbe hozása, előzetes felmérések, hatástanulmányok nélkül meghozott döntések tömkelege mutatja, hogy az etatista kapitalizmus tovább épül, a piacbarát fordulatnak pedig még halvány jelei sem látszódnak.
Az idén a legkellemesebb magyar meglepetés minden bizonnyal a gazdaság várakozáson felüli növekedése volt. A GDP-növekedés több, mint kétszer akkora lesz, mint amire az év elején számítottak az elemzők. A növekedés több szempontból sajátos szerkezetű, emiatt a jövő elég cikcakkosan fest. Ezzel együtt a magyar gazdaság idei teljesítménye (különösen az előzetes várakozások fényében) feltétlenül kiérdemli, hogy az év legnagyobb durranásai közé soroljuk, sőt, top 10-es listánk ötödik helyén szerepel.
Nem a hazai tőzsde éve volt 2014, a forgalom tovább esett, a nagypapírok a nehezen kiszámítható hazai gazdaságpolitika és a viszontagságos külső környezet miatt szenvedtek, a kispapírok pedig inkább a botrányok miatt voltak érdekesek.
Túl a második jelentős rezsicsökkentési hullámon a vezetékes energiaszolgáltatásban egyértelműen kijelenthető, hogy a jelenlegi kormányerők rátaláltak a politikacsinálás Szent Gráljára. A rezsicsökkentés politikai szempontból jól kommunikálható, népszerű, kevésbé terheli az államkasszát, és mindemellett az ellenzéknek sem ad érdemi támadási pontot. Az érem másik oldalán azonban ott vannak a gazdasági szempontok, amelyek korántsem festenek ennyire pozitív képet az akciósorozatról. Az év egyik legnagyobb sztorija egyértelműen a Rezsicsökkentés volt 2013-ban.
Sajátos kettősség jellemzi a magyar gazdaság megítélését: egyrészt (az európai adósságválság, illetve a hazai megszorítások enyhülésével párhuzamosan) véget ért a recesszió Magyarországon. Másrészt a tőke megadóztatásában, a piaci logikával szembeni intoleranciában, az állam növekvő tulajdonosi és szabályozói szerepvállalásában sokan a jövőbeli felzárkózásunk esélyének elhalasztását látják.
Minden képzeletet felülmúlt idén a részvények szárnyalása, gyakorlatilag nem volt olyan fontosabb elemző, aki előre látta volna, mekkora emelkedés vár 2013-ban a részvényekre. Pedig év közben több olyan esemény volt, amely megakadályozhatta volna a nagy menetelést, a szíriai konfliktus, az amerikai adósságplafon-para, a Fed-elnökválasztás vagy a taperingtől való félelem csak ideig óráig állta útját a részvényárfolyamok további emelkedésének.
Javában zajlik a forradalom a technológia szektorban. Az okostelefon-háború mostanra kiteljesedett, megbuktatva évtizedes cégeket, másokat pedig uralomra emelve. A sci-fik lassan valóra válnak, hiszen a pénzügyi rendszerben megjelentek a virtuális fizetőeszközök, a közösségi média pedig egyre inkább átszövi életünket. Mindeközben az innováció újabb és újabb, időnként furcsa termékeket szül, a háttérben pedig botrányos dolgok derülnek ki. Ilyen volt a technológia szektor éve, amiből a legfontosabb sztorikat gyűjtöttük most össze.
Több EP-képviselő fogott össze.
A kormány szerint minden rendben van, virágzik a szólásszabadság, nincs korrupció.
Valami felfelé húzza az árakat.
Az Európai Unióban a kínai érdekeket leginkább támogató országokba látogat csak el az ázsiai világhatalom vezetője.
A CodeCool programozóiskola két vezetőjével beszélgettünk.
